Szent Orbán kápolna

 

A Galagonyás úton jutunk el az 1755-1789 között épült Orbán kápolnához. Az 1789. évi Canonica visitatioban olvasható, hogy Szent Orbánról nevezett kápolna áll a szőlők között, kedves helyen, fél órára a szabad királyi várostól. Morzan János építtette „három ásónyi” területen. Ez a kápolna rövid életű volt, mert az 1827-es visitatio már egy romos állapotú kis épületről tesz említést.

Bár sorsa nem lett végleg a pusztulás. Hosszas romladozás után Fehér Gyula belvárosi plébános 1902. augusztus 3-án jelzi Vaszary Kolos érsek úrnak, hogy: „Szent Orbán pápa tiszteletére az elődök kegyelete által emelt kisded kápolna az idők viszontagságai által megrongáltatván… a mai méreteiben és helyzetében a kegyelet követelményének már nem felel meg” és engedélyt kér annak újjáépítésére – amit meg is kap.

A régi kápolna helyén - még 200 négyszögöl telket hozzávásárolva - elkezdődhetett az építkezés. A munkálatok olyan jól haladtak, hogy még abban az évben felszentelték a tornyára felkerülő keresztet. 1904. május 29-én, pünkösdhétfőn reggel a belvárosi templomból Fehér Gyula plébános vezetésével szőlősgazdák búcsú-menete vonult végig a szőlőhegyek közt lévő Orbán kápolnához szentmisére. Általában pünkösdhétfőn tartották meg az ünnepet, mert közel volt május 25-éhez, de ha nagyon távol esett egymástól a két dátum, akkor Orbán napján. Ma már nem körmenettel vonulnak ki, hanem csak ott gyülekeznek össze szentmisére.

 

A bortermő szőlő (Vinum vinifera) az egyik legrégebben termesztett kapás növény és gyümölcsféleség. A monda szerint mikor a vízözönnek vége lett és elkezdődött az apadás, Noé mindig egy vesszővel nézte meg a víz mélységét. Ezekből a leszúrt vesszőkből lettek az első szőlőtőkék, és innen adódik, hogy ma is a hegyek lejtőin terem a legjobb szőlő.

Városunk határában a kedvező vulkanikus talajon mindig jó szőlőtermés mutatkozott. Már a rómaiak Solva Mansionak nevezték a települést és termesztették a szőlőt.

Szent István királyunk egyik okleveléből tudjuk, hogy a szőlőműveléssel foglalkozók megbecsült emberek voltak. Az 1570-es török adóösszeírásból kiderül, hogy nagy mennyiségű must után szedtek be adót. Egy 1595-ös török ostromról készült metszet még a Várhegyet körülvevő összes hegy lejtőjén szőlőtőkét ábrázol.

 

A szőlőt Szent József ünnepe után nyitották és még márciusban nekiláttak a metszésnek is. A szőlőt színesedése után már nem szabad kapálni, permetezni, és az augusztusi kánikulában közé lépni sem. A szőlőskerteket nemcsak munkával, hanem szentelmények kihelyezésével is igyekeztek megóvni. A virágvasárnapi barkát, a húsvéti szentelt tojás héját és a szentelt kalács morzsáját a szőlő négy sarkában helyezték el.

 

Évszázados népi megfigyelések szerint május hónap első (Pongrác, Szervác, Bonifác) és utolsó (Orbán) harmadában az addig egyenletesen melegedő hőmérséklet visszaesik, észak-nyugati irányból erős fagyhullám törhet be. A május 25-e (Orbán napja) körül elhűvösödő idő éppen a virágzásban lévő szőlőnek okozhat kárt, ezért kérték a szőlősgazdák a termés megmentését tőle. Szent Orbán közbenjárásának megnyerésére szobrot, kápolnát szoktak emelni tiszteletére a szőlőhegyeken, képét pedig olykor ráfestik, ráfaragják a hordókra, borsajtókra.

Ritka az olyan esztendő, amely az „utolsó fagyosszent”-nek is nevezett Orbán naptól való félelmet ne igazolná; mindig nagy figyelem kísérte az időjárást, melyből a leendő termés mennyiségére következtettek: Orbán mondja meg, mennyi hordó kell.

Középkori hagyomány szerint I. Urbanus pápa rendelte el, hogy a szentmiseáldozat kelyhét és tányérkáját (paténa) aranyból vagy ezüstből készítsék (kehellyel, később szőlőfürttel a kezében szokták ábrázolni). Részben ezért választották őt patrónusuknak a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok.

 

Sasváriné Ipolyi Éva tanulmánya alapján összeállította: Németh Tünde

 

 

Az ismeretlen eredetű, Szent Orbánról szóló éneket a 80-as években még énekelték a kápolna búcsúünnepén:

 

Dícsérjétek, tiszteljétek ti, keresztények!

Orbán pápát, a szent mártírt, minden jó hívek!

Az egyház főpásztorát, hitünk dicső bajnokát,

Ki Krisztusért kiállotta a szörnyű halált.

 

Te életedben sok lelket megtérítettél,

Szentlélekben és a vízben megkereszteltél,

Ezek közt szent Cicellét, Valeriánt s testvérét,

Tiborciust, kik mind nyertek mártíri babért.

 

Magad ugyan néhány évig rejtéd barlangba,

Azért, hogy több lelket vihess Krisztus aklába!

Mert bő tudományoddal, szent élted példájával

Tündöklöttél, mint a csillag oktatásoddal.

 

Érdemeidért az úr Isten áldást áraszta

A hegyekre, melyek alatt téged megtarta,

Hogy Krisztus szentegyházát, terjeszd földi országát,

S vidd a népnek mennyországba nagy sokaságát.

 

Mindezek hogy megtudta a pogány császár,

megizente a nagy kínzást, amely reád vár,

Ha Krisztust nem tagadod, szent hitét el nem hagyod,

Elhatározá Sándor császár kínos halálod.

 

Jöttek azért a hóhérok megkínzásodra,

Ártatlan szent tagjaidnak szaggatására,

Végre fejed leüték, balgatagul azt vélték

Hogy véreddel a szent hitet szintén száműzték.

 

Minthogy tehát már Istennél élsz dicsőségben,

Mennyországban a szenteknek nagy seregében,

Téged pártfogónknak, választunk szószólónknak,

Az Úr előtt esedezőnk légy mindnyájunknak.

 

Hogy őrizze szőlőinket minden veszélytől,                                                           

Ótalmazza fagytól, dértől és jégesőtől,

Irtsa ki a férgeket, adjon hasznos esőket,

És árasszon határainkra termékenységet.

 

Nyerd meg óh Szent Orbán, nekünk az Úr kegyelmét,

Hogy amidőn bőven szedjük szőlőnk termését,

Ne bántsuk meg az Istent, káromolva azt mi szent

Hanem áldjuk jókedvünkben a kegyes Istent!

 

Legyen tehát dicsőség az Atya, Fiúnak,

Szentlélekkel együtt teljes Szentháromságnak,

Ki nekünk irgalmazzon, bűntől megoltalmazzon,

Szent Orbánnak nagy érdeme ránk áldást hozzon.